Érminszenten született 1877. november 22-én elszegényedett nemesi családban. Édesapja Ady Lőrinc, anyja Pásztor Mária. Az érminszenti református általános iskolában kezdte tanulmányait, majd szülei katolikus népiskolába íratták. Középiskolai éveit a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte. Itt születtek első költeményei, melyek többnyire verses csúfolódások voltak. Érettségit a zilahi református kollégiumban tett, itt érték első – iskolai – irodalmi és szerelmi sikerei.

Szülei szolgabírónak szánták, hogy a család újra jó anyagi körülmények közé kerüljön, ezért a debreceni jogakadémiára küldték tanulni. Mivel Debrecent nem sikerült megszeretnie, a második évet a pesti jogi karon kezdte. Többszöri nekifutásra sem sikerült jogi diplomát szereznie, az újságírás ekkor kezdte érdekelni. Debrecenben, majd Nagyváradon lett több helyi lapnak munkatársa. Bohém éjszakai életet élt, elkapta életében először a szifiliszt, melyről a Mihályi Rozália csókja című novellájában írt.

Nagyváradon ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, akit verseiben csak Lédának nevezett. Kapcsolatuk rendkívül inspirálóan hatott költészetére, az asszony jóvoltából Ady többször is megfordult Párizsban.

Politikai okokból a francia fővárosba emigrált, ahol harmadik verseskötete, az Új versek mérföldkőnek tekinthető a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését sejteti, ám negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg számára a régóta várt sikert és elismerést. Az 1908-ban megjelent Nyugat című új irodalmi lapban jelentek meg első versei és esszéi. Élete végéig munkatársa, szerkesztője volt az újságnak.

A Lédával való szakítása után alkalmi kapcsolatokban kereste a szerelmet, majd megismerkedett Boncza Bertával, akivel a lány apja beleegyezése nélkül kötött házasságot. Verseiben Csinszkaként szerepel.

Az első világháború kitörése és a későbbi Tisza-gyilkosság kikezdték egészségét, szélütést kapott, és 1919. január 27-én halt meg Budapesten. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában felravatalozott koporsójánál több ezren rótták le kegyeletüket.